Gondolhatni, hogy mára nem maradt elég sár. Tévedés, maradt, így aztán jó sárosak lettünk, Átira például rá sem ismertem, annyira megváltozott. Egyedül Rudolf öltönye nem lett sáros, ám ő másban jeleskedett:-) Ma különböző helyzetekből hívott be a gazdi, az óra egyik részében kissé össze is zavarodtam, hogy most maradjak, vagy ne, amikor feksziket mond. Szerencsére mindig örült nekem, mert hozzá mentem és végül a helyben maradást is megcsináltam úgy, ahogy ő képzelte. Rengeteget játszottunk a szünetekben. Suli után a nagyiékhoz mentünk, ott kipihentem magam és délután még egy szigeti séta következett sok labdázással. Egyre többször odaadom gazdinak a labdát, mert látom mennyire boldog, miért ne okozzak neki örömet:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése