2010. február 28.

Gondolhatni, hogy mára nem maradt elég sár. Tévedés, maradt, így aztán jó sárosak lettünk, Átira például rá sem ismertem, annyira megváltozott. Egyedül Rudolf öltönye nem lett sáros, ám ő másban jeleskedett:-) Ma különböző helyzetekből hívott be a gazdi, az óra egyik részében kissé össze is zavarodtam, hogy most maradjak, vagy ne, amikor feksziket mond. Szerencsére mindig örült nekem, mert hozzá mentem és végül a helyben maradást is megcsináltam úgy, ahogy ő képzelte. Rengeteget játszottunk a szünetekben. Suli után a nagyiékhoz mentünk, ott kipihentem magam és délután még egy szigeti séta következett sok labdázással. Egyre többször odaadom gazdinak a labdát, mert látom mennyire boldog, miért ne okozzak neki örömet:-)))

2010. február 27.

Ma jó nagy sárban tanultunk, de minket nem zavart, csak a gazdik csúszkáltak jobbra balra, mert nekik csak két lábuk van:-)

2010. február 25.

A héten elolvadt a hó és sokszor vártam a barátaimat a nagy ködben. Szerencsére Cuki és Lola sem ijedtek meg a nagy olvadástól, sártól, így aztán valamicskét tudtunk játszani:-)

2010. február 22.

Ma reggel sokat vártam Cukorra, de nem jött, helyette a madarakat figyeltem a réten. Végül megérkezett Lola, akivel megnéztük a patakot, játszottunk szerencsére.

2010. február 21.

A hétvégém nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, mert annyira latyakos volt a pálya tegnap, hogy a nagy locspocstól alig hallottam, amit a gazdi mondott. Például azt egyáltalán nem hallottam meg, hogy feküdjek az olvadt hóra. Azt viszont jól hallottam sajnos, hogy megbeszélték a gazdik, hogy a vasárnapi tanítás elmarad. Így aztán helyette ma kétszer voltam a szigeten és persze a nagyiéknál, ahol finom falatkákkal tömték vigasztalhatatlan fejemet:-) Szerencsére délután a szigeten találkoztam Apaccsal, a vizslakölyökkel, akivel jó nagyot fogócskáztunk. A hétvégén egyébként a gazdi unszolására többször visszaadtam neki a labdát, amit eldobott. Lehet, hogy ezt máskor is megteszem, mert nagyon örült:-)

2010. február 17.

A gazdi már régóta ígérgeti nekem, hogy levisz a vízeséshez. Ma nem jött egyik barátom sem délután, így aztán beváltotta ígéretét. Kerestem a vízesést, de csak egy jégtömböt láttam. Persze a mai erdőrendező munkát sem hanyagoltam el és továbbszállítottam egy husángot. Séta közben gyakoroltuk a helyben maradást és a behívást, ezek már jól mennek:-)))

2010. február 15-16.

Szép időben,
nagy hóban szeretek
a legjobban játszani:-)

Köszönöm a tegnapi dicséretet, a megjegyzésben, ilyenkor nem csak én hízom a kiutalt kacsától, hanem a gazdi is dagad a büszkeségtől:-))

És az erdészség is tetszene, lenne legalább valaki, aki ügyesen hántol és farag (na persze ez lennék én és a tesóim:-)))

2010. február 14.

Ma korán mentünk suliba, különórára igyekeztünk, hogy padon gyakoroljak. A gazdi nagyon sok jutifalatjába került ez az ötlet, mert én bizony mindent hibátlanul végrehajtottam. Aztán egy nagy játék következett és már kezdődött is a tanulás. Érdekes feladatot kaptunk, a gazdik dobálták a labdámat egymás között és nekünk feküdni kellett, ez egy izgalmas feladat volt, és hibátlanul megcsináltuk sokan. Aztán a behívásokat gyakoroltuk és az is hibátlanul ment. Annyira jól dolgoztam ma, hogy a gazdi jutalmul a nagyiékhoz vitt egy kis szeretgetésre, aztán még a szigetre is kimentünk estig játszani. Naná, hogy a finom kacsavacsi után azonnal bedobtam a szunyát:-)))
Egyébként néhány napja lemázsált a gazdi és legnagyobb meglepetésére 25 kg lettem, ezen egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen eszem én rendesen:-)))Legjobban a kacsát szeretem, na meg ezt a különleges jutifalatot, amit sajnál tőlem a gazdi és csak a hétvégén ad belőle, azt állítja, hogy ez csak iskolai elemózsia, pedig ez nincs is ráírva a csomagra.De jó lenne, ha minden nap lenne suli!

2010. február 13.

Reggel nagy feladatot találtam séta közben, mivel nem jöttek a barátaim felkutattam egy hóbuckát, aztán nekiláttam rendet tenni az egyik tölgyfa ágai között, mert nem úgy nőttek, ahogy szerintem kell, szerencsére visszafelé Lolával találkoztam, játszani kezdtünk, így a munkát majd máskor folytatom. Délután suliba mentem, ahol olyan nagy szél fújt, hogy a gazdi csak egyszer vette elő a fotógépét, hogy ezt megörökítse, utána már ki se bújt a kesztyűjéből, kényes egy fajta ez a kétlábú:-)))