Délelőtt gyönyörű napsütésben indultunk felfedező útra a Borvirág csúcstól Akali felé, mentünk vagy fél órát, jókat vadásztam a nagy fűben, de sajna nem mentünk el Akaliig, mert túl sűrű nyaralóövezetbe értünk és nem volt kedvünk hangos kutyaüvöltésben tovább sétálni. Inkább visszafordultunk és két órával az indulás után már vígan kaptam be a reggelimet. Aztán hiába sütött a nap, nem mentünk a strandra, mert gazdi sütött főzött, takarított, várjuk a másik két gazdámat, ma jönnek este. Én ezt kihasználva egyik oldalamról a másikra feküdtem, lazsáltam a kertben. Mire délután összeszedtük magunkat az induláshoz, már nagy felhők gyülekeztek. Ki is szálltunk a kutyasulinál, ugrottam minden akadályt egyszer, aztán visszavonultunk a kocsiba a zuhogó zápor elől. Átmentünk Tihanyba játszani, persze kutyatárs most sem volt, nem is csoda, itt is hamar esni kezdett. Kivártuk, hogy csendesedjen és jó nagyot lasztiztam a szürkemarhák csodálkozó tekintete engem figyelt. Aztán a következő zápornál feladtuk és haza gurultunk, közben szép szivárványt láttunk Sajkosd felett, de közben esett, így én most nem szálltam ki a kocsiból, jól láttam én ezt a kocsiból is:-)))vacsi és jól megérdemelt szundikálás következett:-)
 |
| új helyeket fedezek fel |
 |
| szürkemarha közönségem közönyösen bámul |
 |
| hoppá, jön a következő zápor |
 |
| én ezt már bentről nézem inkább:-) |
 |
menekültünk az eső elől, de mikor kiszálltunk nyakunkba zuhogott ebből a felhőből is egy adag eső:-) mindjárt alszom, lecsukódik a szemem   |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése