2010. január 28., csütörtök

2010. január 28.


Ma reggel már láttuk a napot felkelni, így a gazdi csinált rólunk egy képet, amin az látszik, hogyan veszem rá Lolát, hogy fusson utánam., ugyanis addig ugatok és picit csipkedem, amíg meg nem unja és kergetni kezd:-) Cseréljük a feladatot, hol én, hol pedig ő a fogó.
Köszönöm a tenyésztőm biztató szavait a tegnapi megjegyzésben, örülök, hogy büszke rám ő is, no meg a mamám is, a gazdiról nem is beszélve!
A gordiuszi csomót pedig egész napra megkaptam ma, így sikerült lerágcsálnom egy kis darabkát róla, a gazdi azonban estére eldugta, mondván: kapsz egy szép csontot, azt rágd! No kérem, az is öröm, de, hol a kioldozás élménye?! Este sötétedés után lementünk a patakhoz Juríjjal, mert a gazdi már annyira megbízik bennem, hogy sötétben is elengedett séta közben. Nem okoztam neki csalódást, és naná, hogy mindig hozzászaladtam, ha hívott, hogy ő is örüljön, ne csak én a finom vadszagoknak.

Nincsenek megjegyzések: