2010. január 31.

Először is

kedves barátaim, ne haragudjatok a tegnapi bizonytalankodás miatt a suliba menetelt illetően, de a gazdim az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy levisz. Ma is jó nagy hóra ébredtem és amíg a gazdi etette a madárkákat, jól eldugtam az egyik labdám, gazdi szerint olvadáskor majd előkerül. Hamar leértünk utána a suliba, ahol a nagy hóban nagyokat játszottunk, és persze dolgoztunk. Elég jól ment mindenkinek, még a tanárbácsi is elégedett volt az osztállyal. (Jövő héten szombaton 12.45-kor kezdjük a kiképzést!) Suli után a nagyiékhoz mentünk, ahol én jót szundikáltam, aztán haza mentünk, havat lapátoltunk és még leszaladtam Buksival játszani a rétre. A nap végén finom vacsora várt rám és már be is bújhattam a házikómba aludni:-)))

2010. január 30. délután

Délutánra csendesedett a hóesés és mégis elvitt a gazdi a suliba. Akkora volt a hó, hogy Darwin alig látszott ki belőle, de mi is eltüntünk szinte a fektetésnél. Ma gyakoroltuk a behívást a helyben maradást és az igazodást, egész jól ment a tanárbácsi ismét megdicsért. A behívást nem is én rontottam el egyszer, hanem a gazdi, úgyhogy neki még van mit tanulni:-))) Szünetben a gazdik hómbócot gyúrtak és azt dobálták, még nekem is jutott belőle. Otthon nagy hólapátolás következett és vacsi után már be is szaladtam a házamba , mert holnap is megyek suliba 9-re, és addig alszom egy jót

2010. január 30. délelőtt

Óriási hó lett mára, így aztán sajnos a gazdi azon gondolkodott, hogy nem visz suliba:-(, helyette nekiálltunk havat lapátolni, amiben nekem is nagy feladatom volt, segítettem. Biztosan csodálkoztok, hogyan. Pedig egyszerű, a gazdi dobja a lapáttal a havat én odaszaladok és gyorsan harapok belőle. Persze még nem fogyott el az egész, de azon vagyok:-)))

2010. január 29.

Reggel már nagyon vártuk Cukorral Lolát, akivel remekül lehet fogócskázni, sőt még a patakhoz is lesétáltunk. Hazafelé szerencsére összefutottunk Góliáttal, akinek a gazdája hozott egy zacsi finomságot nekem(na jó, nem csak nekem, hanem Góliátnak is) De azért szép, hogy gondol rám is, az éhező kutyára, merthogy a gazdi szigorú elve az, hogy csak akkor reggelizem, amikor hazaértünk a sétából. Én szeretem a gazdim, de ez egy túl szigorú rendszabály. Szerintem egy olyan növendék kutyának, mint én egész nap folyamatosan kell nasizni, hogy nagyra nőjön, nem igaz:-)))

2010. január 28.

Ma reggel már láttuk a napot felkelni, így a gazdi csinált rólunk egy képet, amin az látszik, hogyan veszem rá Lolát, hogy fusson utánam., ugyanis addig ugatok és picit csipkedem, amíg meg nem unja és kergetni kezd:-) Cseréljük a feladatot, hol én, hol pedig ő a fogó.
Köszönöm a tenyésztőm biztató szavait a tegnapi megjegyzésben, örülök, hogy büszke rám ő is, no meg a mamám is, a gazdiról nem is beszélve!
A gordiuszi csomót pedig egész napra megkaptam ma, így sikerült lerágcsálnom egy kis darabkát róla, a gazdi azonban estére eldugta, mondván: kapsz egy szép csontot, azt rágd! No kérem, az is öröm, de, hol a kioldozás élménye?! Este sötétedés után lementünk a patakhoz Juríjjal, mert a gazdi már annyira megbízik bennem, hogy sötétben is elengedett séta közben. Nem okoztam neki csalódást, és naná, hogy mindig hozzászaladtam, ha hívott, hogy ő is örüljön, ne csak én a finom vadszagoknak.

2010. január 27.

Séta közben ma sem fáztam reggel, pedig -12 fok volt, mert szaladgáltunk Cukorral és Lolával. Reggeli után kaptam egy labdát, amit gazdi szerint Gordiusz agyalt ki, micsoda egy ötlet olyat kitalálni, amit sem kibontani, sem elrágni nem lehet, azért még dolgozom a projekten:-)))
Milyen jó, hogy eszembe jutott szólni a gazdinak, tegyen térképet a blogra! Máris két barátommal (Igaza van tenyésztőmnek, remek okos barátaim vannak!) játszhattam, akikkel egy suliba és egy osztályba járunk. Lementünk a patakhoz, ami valamilyen furcsa alakzatot vett fel, inni nem lehet belőle, pancsolni nem lehet benne, ugyan mire jó?! Végül mindegyikünk máshogy oldotta meg az átkelést rajta, ugyanis átkozottul csúszik is:-)
A gazdi a hétvégi kutyasulis képekhez most kapott újakat Tappancséktól, amit köszönök, a gazdi már föl is tette a 24.-i délelőtti képek mellé!

2010. január 25.

Sok barátom kérdezte, hol szoktam játszani, ezért most néhány térképet és képet teszek ide, hogy könnyebben megtaláljatok:-) Az egyik képen a patakparton, még elődöm, Rex is látszik,aki előttem lakott a gazdiékkal, és aki már az örök vadászmezőkön kergeti a labdát.

2010. január 25.

Mire jó, hogy még ötkor is világos van, ha nem arra, hogy én sok barátommal találkozhassak és játszhassak? Remek délután volt, és még most is játszanánk, ha a nap még fent lenne:-)))