A suli ma az apportozásról szólt. Azzal kezdődött, hogy Zara gazdija egy kirághatatlan és megfoghatatlan kosárlabdát hozott. Ilyen jót még soha nem játszottam labdával. Sajnos valahogy mégis kiszakadt (állítólag az én fogam volt, persze a fotók is ezt mutatják, úgyhogy bocs Sanyi bá:-)
A tanárunk meg igazi apportfát hozott, azzal meg órán gyakoroltunk. Sőt a végén még labdáztunk, Szini gazdija dobálta nekünk, mi meg versenyt futottunk. Már nem sok hiányzik és Dantét meg Szinit is utolérem majd, akik a leggyorsabbak a suliban:-))) Nem csoda, hogy amint haza értem, azonnal elaludtam a kedvenc helyemen.
A tanárunk meg igazi apportfát hozott, azzal meg órán gyakoroltunk. Sőt a végén még labdáztunk, Szini gazdija dobálta nekünk, mi meg versenyt futottunk. Már nem sok hiányzik és Dantét meg Szinit is utolérem majd, akik a leggyorsabbak a suliban:-))) Nem csoda, hogy amint haza értem, azonnal elaludtam a kedvenc helyemen.
1 megjegyzés:
Asztikám mond a Sanyi bának, hogy sajnos nektek Morcosoknak meg-, szét-, összerághatatlan dolgot még nem találtak fel, merthogy nemcsak a labda, az aszfalt, az autó és egyéb ilyen dolgok sem jelentenek gondot!
Amúgy már nagyon ügyes vagy, nagyon örülök neki, és alig várom a vasárnapi találkozást!
Puszi: Marika
Megjegyzés küldése