Tegnap méltatlanul keveset írtam,mert későn értünk haza, így aztán említést sem tettem Wendyről, akit tényleg elfogadnék játszótársnak, mert nem csak gyönyörűséges volt, hanem játékos is. Köszönöm a biztató sorokat kedves gazdáinak:-) A kiállítás másik fontos eseményéről sem írtam, pedig akkorát játszottunk Vicával, hogy az egy külön lapot is megér. Remekül labdáztunk, botoztunk, sőt még különleges akadályugrással is elkápráztattam a hugicámat. A kiállításon a vásárlás is izgalmas volt, mert Vicával kaptunk egy szép kendőt, azt a gazdik feltették ránk és nagy tetszést arattunk a nézők között, sokan le is fotóztak minket. Marikáék pedig annak örültek, hogy nem felejtettem el őket. De kérem, hogyan is lehetne elfelejteni azt a féltő gondoskodást, ahogy neveltek minket, amíg végleges gazdáinkhoz kerültünk?! Remélem sokszor találkozom velük a továbbiakban is:-) És természetesen köszönöm, hogy Marika fotózott a ringben, mert a gazdi ezt nehezen tehette volna meg:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése