A vasárnapi sétát a szigetre terveztük, mivel otthon tele a patakpart. No a sziget sem volt üres, araszoltak az autók kifelé. Szerencsére akadt néhány üresebb hely, így a fürdés és utána labdázás nem maradt el. A szél viszont úgy fújt, hogy a frisbee nem került elő. És most a meglepetésről:
Már indultunk haza, amikor megpillantottuk Bodmért. Azonnal kiszálltunk a kocsiból egy kis köszöntésre, mivel több hónapja nem találkoztunk a sérülésem és az abból következő sok minden miatt. Volt nagy öröm, remélem mostantól ismét talizunk gyakrabban:-)))
 |
| dobhatnád azt a botot:-) |
 |
| na végre! |
 |
| már hozom is kifele |
 |
| szárítkozom a lemenő nap fényében |
 |
| egy kis labdázás is segíthet |
 |
| elfáradtam, irány haza |
 |
| Bodmérrel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése