Reggel kértem a gazdit, hogy ne vigyen a dokihoz, hanem inkább csak képet mutasson rólam, hátha így is meg tud gyógyítani, de sajna minden hiába, vele kellett mennem. Kitalálták, hogy dunsztoljunk tovább, mert még mindig van valami a lábamban. Kérdem én mi vagyok, eltevésre váró lekvár?! Annyi jó azért van a dologban, hogy bemehetek a házba:-) de sétáról, futásról szó sem lehet, a legjobban a suli hiányzik, oda sem mehetek:-(((
1 megjegyzés:
Drága Asztikám!
Mit is mondhatnék?! Semmit nem kívánok már jobban,minthogy kötés nélkül, épségben lássam végre a lábad! Azért jövő szombaton el tudsz jönni a spec. kiállításra meglátogatni anyát és a tesókat?
Mindenki nagyon örülne Neked!!! :)))
Addig is millió puszi: Marika, anya, Vica, Panka
Megjegyzés küldése